-Előre nézz-

Csak fuss, rohanj, sose fordulj hátra,

Hagyd el a rosszat, mindent, ami dráma.

Előre figyelj, hisz a jövő még oly tiszta,

És soha-soha ne nézz szomorúan vissza!

Ne aggódj a tegnapon, adj esélyt a mának,

A múltból a jövő felé már új szelek járnak.

Tegyél, hogy a holnapod színesebbé váljon,

Szíved, lelked, elméd angyal szárnyon szálljon.

Rakd a sérelmeid egy jól lezárt dobozba,

Mindet, mely valaha szenvedésed okozta,

Ásd el jó mélyen, jelöletlen helyre,

És tekints rá úgy, mint feledések kertje.

De minden pozitívat, amit nagyon szeretsz,

Az összes vidám dolgot, mitől hahotázva nevetsz,

Gyűjtsd össze egy csokorba, építs nekik fészket,

S kapaszkodj beléjük, mikor szükségüket érzed.

A szépre emlékezz, a jóra, ami kedves,

Lásd majd holnap is, mi számodra oly selymes,

A nagyszerűt, az őszintét, az igazat figyeld,

S vigyázó palástként magadon viseld.

                                                         kép: pixabay.com

- Ultra-Pólusok -

Mosolygós tündérek, zöld vicsorgó rémek,
Világító alakok, besötétült képek,
Digitális nomádok, ős analóg népek.

Megkopott a gondolat, ragyognak a szavak,
Elbutult nagy elmék, intelligens agyak,
Jégbe fagyó telek, tűzben izzó nyarak.

Hamisak a szavak, igazak a tettek,
Soha nem is voltak, valósággá lettek,
Kik csúnyának születtek nem lesznek már szebbek.

Megszegve a törvényt, betartva a szabályt,
Sötétségben maradni legyőzni a homályt,
Hű lenni a néphez, elárulni a királyt.

Homokba írt jelek, kőbe vésett gondolat,
Kapcsolat mely szárnyat ad vagy puszta kézzel fojtogat,
Mindent tisztán látni, érzékelni foltokat.

Biztos lábon állni, remegő kezekkel,
Mosolygós szívvel de szomorú szemekkel,
Üres lélekként megtömve sebekkel.

Sötétségben állni, a fény felé futni,
A világ elé lépni, szűk sarokba bújni,
Ordítva beszélni, halkan odasúgni.

Elszürkülő nappalok, színesedő éjjelek,
Beszűkülő tudatok, kitáguló vér erek,
Részegen is józanok, józanul is részegek.

Apró magként égig nőni - torz gyökérnek maradva,
Tisztán tovább haladni - mocskos sárba ragadva,
Mindent eggyé összerakni - szétesni sok darabra.

Jégbe fagyó óceán, gőzzé váló anyag,
Tejfehér porcelánból éjfekete agyag,
Összetetten alapos, egyszerűen hanyag.

                                                                     kép:pixabay.com

- Félelem -

Félj! Csak félj bátran!
De ne rettegj!
Félelmed tárgya körül repkedj!
Majd idővel meghódítod lágyan.

Félj! A félelem segít,
Hogy megtedd,
Vagy útjára engedd,
Azt, mi belül feszít.

Félj! Vagy nézz vele szembe!
Csak csendben,
Legyetek ketten,
És halld meg őt egy percre.

Félj! Félelmed kisebb mint te magad,
Bár ébren tart,
Nem szól, halk,
Végül enged, csak még torkon ragad.

Félj! A félelem sötét verem,
Gyújts benne fényt,
És értsd meg a tényt,
Nincsen baj ha itt van jelen.

Mert igazán akkor élsz,
Ha félsz.

                          kép: pixabay.com

- Nem akarok- 

Nem akarok többet a hátsó sorban állni,
Nem akarok többet a hazug szóra várni,
Nem akarok többet tévutakon járni.

Nem akarok többet semmi rosszat tenni,
Nem akarok többet mű ételt megenni,
Nem akarok többet kicsiny senki lenni.

Nem akarok többet főt lehajtva élni,
Nem akarok többet egy ritmusra lépni,
Nem akarok többet hazugságban égni.

Nem akarok többet húzni tiszta lapot,
Nem akarok többet esélyt, sem egy újabb napot,
Nem akarok többet hideget meg fagyot.

Nem akarok többet hason csúszva kérni,
Nem akarok többet a holnaptól félni,
Nem akarok többet a semmibe nézni.

Nem akarok többet köszönetet, hálát,
Nem akarom többet hogy benyújtsák a számlát,
Nem akarok többet kongó, üres tárcát.

Nem akarok többet hamisan szeretni,
Nem akarok többet legbelül remegni,
Nem akarok többet megjátszva nevetni.

Nem akarok többet elviselni senkit,
Nem akarom többet megmondják hogy mennyit,
Nem akarok, nem akarok, nem akarok semmit!

Csak szabadon élni...

                                                                                               kép: pixabay.com

- A csend hatalma -

Hangosan ordító némaságot! Hallgassuk a csendet,
Adjunk neki néhány órát vagy csak néhány percet,
Hogy át járhasson varázsa minden apró sejtet.

Majd szótlanul válaszol minden kérdésre,
A legbölcsebb tanácsos néma létére,
Felvisz az égig vagy ledob a mélységbe.

Háborítatlan, nyugodt, békés, síri nyugalom,
Sétálni vele kietlen tájakon, végtelen utakon,
Átölel, arcon csap, rést hasít a tudaton.

Hallhatatlan hangja hallhatóan duruzsol a térben,
Teljesen a része vagyok és ő is az én részem,
Velőt rázó sikolya némán zeng a szélben.

Csak a csend beszéljen, csak a némaság szóljon,
Homályos tekintettel halk suttogást szórjon,
Az utolsó órában is két karjával óvjon!

                                                                                                                            kép: pixabay.com

(Ki)Útkereső

Néha úgy érzem elveszek az élet sűrűjében,
Keresem magam de az árnyékom sem látom,
Mintha fulladoznék egy fekete sűrű lében,
Olyannak tűnik mint egy rémséges álom.

Egy irányú az egyik út, zsákutca a másik,
Csak előre rohanok a végtelenbe, át mindenen,
Körülöttem sötét iszap, semmi fény nem látszik,
Hogy gondoljak erre a percre, szomorúan? Viccesen?

Labirintus az élet, végtelen kérdéssel,
Jobbra menjek, forduljak meg vagy balra?
Mihez kezdjek a sok rémisztő érzéssel?
Helyes válasz nélkül csak borsó hányva a falra.

Keresem a helyes ösvényt, a fő csapást kutatom,
Néha eltévedve bolyongok, a kiutat akarom,
Fókuszálok a célra de beszűkül a tudatom,
Át kell törnöm magam beton kemény falakon.

Talán nincs is cél, lehet nincsen igaz út,
Talán minden út igaz, lehet az út a cél,
Talán az egész kutatás csak egy feneketlen kút,
Talán csak az találja meg, aki semmitől sem fél.

                                                                                                                                                                     kép: pixabay.com

Válasz nélkül

Mért nem hisztek az álmokban?
Meddig akartok még várni?
Csak álltok míg bőrig áztok a záporban?
És hagyjátok az egészet darabokra málni?

Mért nem csináljátok végig?
Mit elkezdtetek, folytatni oly nehéz?
Arra vártok, hogy a remény magától beérik?
Vagy hagyjátok veszni, hogy megegye a penész?

Meddig bámultok még a semmibe?
Mikor indultok el végre?
Hogy juttok így el a holdon túl messzire?
Hogy írják fel nevetek a ragyogó kék égre?

Hazudtok, hogy minden így van rendben?
Minden újra csak nyeltek majd egy nagyot?
Hogyan lehet létezni tettek nélkül, csendben?
Várjátok a termést, de nem vettek el magot?

Mért nem kezdtek? Mért csak álltok?
Mért nem hisztek? Mért nem tesztek?
Mért nem tudtok ? Mért nem láttok?
Mért nem léptek? Mivé lesztek?

                                              kép:pixabay.com

-

kép forrása: pixabay

- Csak egy röpke perc -

Megszületni erre a zsibongó világra,
Rákezdeni búsan az utolsó imára.
Röpke perc az èlet.

Gyermekkènt hinni ezernyi csodában,
Az elmúlást várni egy homályos szobában.
Boldogan èrjen vèget.

Láthatatlant látni, apróságra várni,
Emlèkezni, semmire másra vágyni.
Lehet ez a vègzet.

Ragyogó szemmel az èletbe lèpni,
Utolsó percet, ezt az egyet kèrni.
Fènye porrá èget.

Felszívni a tudást, felcsapni zenèsznek,
Foszladozó, megsárgult emlèkek.
Apró mozaik rèszlet.

Előre a jövőbe, ki az aki fèl?
Lágyan hulló őszi falevél.
Lehántva minden kèrget.

Nyitott szívvel állva, nagy álmokat szőve,
Idő vasfogától teljesen legyőzve.
Lehet csak egy kèpzet.

Mèg őszintén hinni, nagy terveket látni,
A múlton pár percre csendben elmèlázni.
Lèlegezni mèlyet.

Nèha elbukni, majd felállni büszkén,
Öreg embert látni az èlet torz tükrèn.
Emelni a tètet.

Elèrni a cèlokat, megèlni a vágyat,
Èrezni a testet mint lebegő árnyat.
Èlvezni a lètet.

Vègre megpihenni, vígan vissza nèzni,
Vègső órában semmitől se fèlni.
Ölelni a szèpet.

- Merengő -

Csak lebegni szeretnék a vègtelenben,
Ès nem èlni többè fèlelemben,

Eltűnni csendesen osonva.

Csak világgá menni kèpzeletben,
Elveszni az apró rèszletekben,

Megjelenni tűzkènt lobogva.

Megszűnni teljesen,porszemmè válni,
Nem èrezni semmit, nem sírni, nem fájni,

Ritka gondolatban mèlyen merülve.

Megtanulni vègre csukott szemmel látni,
Tenni, tenni, tenni nem csodára várni,

Felismerèsektől az egekig repülve.

Esèly lenni, egy vègső remèny,
Vègtelen szavakkal teleírt regény,

Sötét folyosón elbújt fèny után kutatva.

Lehetetlen világban egy lehetséges eszmèny,
Szürreális kèpekkel teletűzdelt festmény,

Egy mező közepén a csillagok felé mutatva.

Ha èn lehetnèk a zajt megtörő dallam,
A semmibe nèzve elmerengnék halkan,

Repedt falon lógva egy kifakított emlèk.

Az öröm lennèk mitől megremeg az ajkam,
Boldog, vidám kèp mit magam után hagytam,

Vagy haszontalan kacat, elfeledett kellèk...ha lennèk.

                                                      kép: pixabay.com

- Hitvallás - 

Hiszek magamban, az őszinte szavakban,

Sok őrült kalandban, èlni mèg vadabban.

Hiszek az erőben, a közösen nyerőben,

Ènekben, az esőben, nevetni velősen.

Hiszek a jóban, a szeretlek szóban,

A valódi bókban, olvadni a csókban.

Hiszek az èletben, ragyogó fènyekben,

Legmélyebb lènyegben, holdfènyes èjjelben.

Hiszek a hazában, pár igaz barátban,

Gyermeki csodában, sikeres csatában.

Hiszek a tettekben, apró könny cseppekben,

Örökös percekben, keleti elvekben.

Hiszek a világban, mindig csak vidáman,

Hogy senki se hibátlan, jóságos imában.

Hiszek a kezdetben, az igazi szemekben,

Èlni a jelenben, a hang sose remegjen.

Hiszek a vègzetben, egy boldog èletben,

Hófehér lèlekben, sok apró rèszletben.

Hiszek a jövőben, a terveket szövőben,

Valakivel törődjem, csak hozzá kötődjem.

Hiszek a hálában, önmagam álmában,

Vègtelen látványban, szabadság táncában.

                                                                                                          kép: pixabay.com