- Ultra-Pólusok -

Mosolygós tündérek, zöld vicsorgó rémek,
Világító alakok, besötétült képek,
Digitális nomádok, ős analóg népek.

Megkopott a gondolat, ragyognak a szavak,
Elbutult nagy elmék, intelligens agyak,
Jégbe fagyó telek, tűzben izzó nyarak.

Hamisak a szavak, igazak a tettek,
Soha nem is voltak, valósággá lettek,
Kik csúnyának születtek nem lesznek már szebbek.

Megszegve a törvényt, betartva a szabályt,
Sötétségben maradni legyőzni a homályt,
Hű lenni a néphez, elárulni a királyt.

Homokba írt jelek, kőbe vésett gondolat,
Kapcsolat mely szárnyat ad vagy puszta kézzel fojtogat,
Mindent tisztán látni, érzékelni foltokat.

Biztos lábon állni, remegő kezekkel,
Mosolygós szívvel de szomorú szemekkel,
Üres lélekként megtömve sebekkel.

Sötétségben állni, a fény felé futni,
A világ elé lépni, szűk sarokba bújni,
Ordítva beszélni, halkan odasúgni.

Elszürkülő nappalok, színesedő éjjelek,
Beszűkülő tudatok, kitáguló vér erek,
Részegen is józanok, józanul is részegek.

Apró magként égig nőni - torz gyökérnek maradva,
Tisztán tovább haladni - mocskos sárba ragadva,
Mindent eggyé összerakni - szétesni sok darabra.

Jégbe fagyó óceán, gőzzé váló anyag,
Tejfehér porcelánból éjfekete agyag,
Összetetten alapos, egyszerűen hanyag.

                                                                     kép:pixabay.com