(Ki)Útkereső

Néha úgy érzem elveszek az élet sűrűjében,
Keresem magam de az árnyékom sem látom,
Mintha fulladoznék egy fekete sűrű lében,
Olyannak tűnik mint egy rémséges álom.

Egy irányú az egyik út, zsákutca a másik,
Csak előre rohanok a végtelenbe, át mindenen,
Körülöttem sötét iszap, semmi fény nem látszik,
Hogy gondoljak erre a percre, szomorúan? Viccesen?

Labirintus az élet, végtelen kérdéssel,
Jobbra menjek, forduljak meg vagy balra?
Mihez kezdjek a sok rémisztő érzéssel?
Helyes válasz nélkül csak borsó hányva a falra.

Keresem a helyes ösvényt, a fő csapást kutatom,
Néha eltévedve bolyongok, a kiutat akarom,
Fókuszálok a célra de beszűkül a tudatom,
Át kell törnöm magam beton kemény falakon.

Talán nincs is cél, lehet nincsen igaz út,
Talán minden út igaz, lehet az út a cél,
Talán az egész kutatás csak egy feneketlen kút,
Talán csak az találja meg, aki semmitől sem fél.

                                                                                                                                                                     kép: pixabay.com