Modernizált èlet de öregedő elme,
Rengeteg a tudás de nincs köszönet benne,
Nem jelent már semmit a sok-sok règi eszme.
Legyen az a jelszó, hogy semmi se elèg,
Ha átlèpsz majd a fènybe úgy is minden elèg,
Legvègèn a fèlelem nyújtja kezét felèd.
Megjátszott a mosoly, hamisak a könnyek,
Ha az igazságot mondod rögtön fèlre löknek,
Kinevetik azokat kik új utakat törnek.
Műanyag a világ, ízek, színek, szagok,
Műanyag az èrzès amit tőlük kapok,
Hazudik a mèdia, hazudnak a papok.
Szennyezzük a földet mindenhol csak mocsok,
Megöljük az állatokat idősek vagy bocsok,
Aljas kövèr nagyurak, tolvajok ès sznobok.
Minèl több a gyógyszer annál több a beteg,
Politikus, döntés hozó össze vissza hebeg,
Hazugságuk súlya alatt tèrdük egyre remeg.
Nem számít már semmi csak a magas profit,
Keress sokat, gazdag legyèl, vezess drága kocsit,
De boldogságban az emberek mèrt nem lesznek profik?
Hová tűnt az ősi tudás, hová tűnt a becsület,
Hatalmasak, földesurak tömik csak a zsebüket,
Birtoklástól, hatalomtól elvesztik az eszüket.
Vállalatok, önzès, sok egyèni èrdek,
Az őszinte szavak lassan mit sem èrnek,
Álhír gyárak, megvezetès, elferdített tènyek.
Elbutított oktatás, elfelejtett hála,
Tették nèlkül tètlenül a sikerre várva,
Hamis himnusz mögé bújik a sok, buta gyáva!
kép:pixabay.com
