-Vágyak-

Vágyom a jóra,
Az örökké szóra.
Vágyom a fènyre,
A ragyogó kèkre.
Vágyom a zöldet,
Egy èlhető földet.

Vágyom az álmot,
Bár nem vagyok látnok.
Vágyom a nyugalmat, a bèkèt,
El szeretném èrni a világ szèlèt!
Vágyom a csendet,
Az állandó rendet.

Vágyom a tiszta levegőre,
Ki feküdni egy hatalmas legelőre!
Vágyom a sebességet,
Az vajon hol èr vèget?
Vágyom a fènyt, hogy ragyogjon bennem,
Ehhez még mit kell tennem?

Vágyom a szabadságot,
Hogy ledobjak minden láncot.
Vágyom a virágot, bokrokat, fákat,
Vágyom az állatokat egyet, tízet, százat.
Vágyom, hogy újra gyermekké váljak,
Színes felhők fölött a messzeségbe szálljak!

Vágyom a hangot, vágyom a zenèt,
Hogy örökké fogjam szerelmem kezèt!
Vágyom az esőt, vágyom a szelet,
Vágyom a nyarat, vágyom a telet.
Vágyom a ritmust, vágyom a táncot,
Vágyom hogy èn vigyem tovább a lángot.

Vágyom a reggelt, vágyom a hajnalt,
Vágyom az estét, vágyom a nappalt.
Vágyom az ègbe, vágyom a földbe,
Hiszen minden forog körbe-körbe.
Vágyom a magasba, vágyom a mèlybe,
Vágyom a fèlelem nèlküli lètre!

                                                                                               kép:pixabay.com

- Reggeli látomás -

 Fènyes folyók felett fátyolos fehér fellegek,
Álmaimban èn is mellettük repkedek,

Miközben egy ócska padon fekszem.

 Lehetetlen látomásokat látok lebegni,
Oly valósnak tűnnek, hogy elkezdek remegni,

S közben súlytalanná válik a testem.

Valósággá vált vágyak vagy vègtelen víziók volnának?
Eldönteni nem lehet; kavargó színekben pompáznak,

Zuhanok, örvènylő csapdába estem.

 Zöld zúzmók zizegèse zakatolva zenèl,
Valódi a dallam mi füleimhez elèr?

Talán ezt is kèpzeletben festem...

 Èbren èlènk, èdes èrintèseket èrzek,
Lehet ez is csak káprázat melytől úgy fèlek,

Azt hiszem teljesen elvesztem.

 Majd meglátom magam mindenki másban,
Tudom ez az igaz, nem vagyok már lázban,

Ebben teljes bizonyosságot nyertem!

                                                           kép: pixabay.com

- Hamis himnusz -

 Modernizált èlet de öregedő elme,
Rengeteg a tudás de nincs köszönet benne,
Nem jelent már semmit a sok-sok règi eszme.

 Legyen az a jelszó, hogy semmi se elèg,
Ha átlèpsz majd a fènybe úgy is minden elèg,
Legvègèn a fèlelem nyújtja kezét felèd.

Megjátszott a mosoly, hamisak a könnyek,
Ha az igazságot mondod rögtön fèlre löknek,
Kinevetik azokat kik új utakat törnek.

 Műanyag a világ, ízek, színek, szagok,
Műanyag az èrzès amit tőlük kapok,
Hazudik a mèdia, hazudnak a papok.

 Szennyezzük a földet mindenhol csak mocsok,
Megöljük az állatokat idősek vagy bocsok,
Aljas kövèr nagyurak, tolvajok ès sznobok.

 Minèl több a gyógyszer annál több a beteg,
Politikus, döntés hozó össze vissza hebeg,
Hazugságuk súlya alatt tèrdük egyre remeg.

 Nem számít már semmi csak a magas profit,
Keress sokat, gazdag legyèl, vezess drága kocsit,
De boldogságban az emberek mèrt nem lesznek profik?

 Hová tűnt az ősi tudás, hová tűnt a becsület,
Hatalmasak, földesurak tömik csak a zsebüket,
Birtoklástól, hatalomtól elvesztik az eszüket.

 Vállalatok, önzès, sok egyèni èrdek,
Az őszinte szavak lassan mit sem èrnek,
Álhír gyárak, megvezetès, elferdített tènyek.

 Elbutított oktatás, elfelejtett hála,
Tették nèlkül tètlenül a sikerre várva,
Hamis himnusz mögé bújik a sok, buta gyáva!

                                           kép:pixabay.com

- Pólusok -

Mondj nemet vagy fogadd el,
Tiszta adás, semmi jel,
Éles hangok, csak zörej.