-

kép forrása: pixabay

- Csak egy röpke perc -

Megszületni erre a zsibongó világra,
Rákezdeni búsan az utolsó imára.
Röpke perc az èlet.

Gyermekkènt hinni ezernyi csodában,
Az elmúlást várni egy homályos szobában.
Boldogan èrjen vèget.

Láthatatlant látni, apróságra várni,
Emlèkezni, semmire másra vágyni.
Lehet ez a vègzet.

Ragyogó szemmel az èletbe lèpni,
Utolsó percet, ezt az egyet kèrni.
Fènye porrá èget.

Felszívni a tudást, felcsapni zenèsznek,
Foszladozó, megsárgult emlèkek.
Apró mozaik rèszlet.

Előre a jövőbe, ki az aki fèl?
Lágyan hulló őszi falevél.
Lehántva minden kèrget.

Nyitott szívvel állva, nagy álmokat szőve,
Idő vasfogától teljesen legyőzve.
Lehet csak egy kèpzet.

Mèg őszintén hinni, nagy terveket látni,
A múlton pár percre csendben elmèlázni.
Lèlegezni mèlyet.

Nèha elbukni, majd felállni büszkén,
Öreg embert látni az èlet torz tükrèn.
Emelni a tètet.

Elèrni a cèlokat, megèlni a vágyat,
Èrezni a testet mint lebegő árnyat.
Èlvezni a lètet.

Vègre megpihenni, vígan vissza nèzni,
Vègső órában semmitől se fèlni.
Ölelni a szèpet.